Március 15-i ünnepség az Óvodában

Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Az 1848-’49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete ez a nap, amelynek célja a függetlenség kivívása és az alkotmányos berendezkedés megteremtése volt. Az emberek ekkor kokárdát tűznek a ruhájukra, megkoszorúzzák Petőfi Sándor, Kossuth Lajos szobrát.

Az óvodában elsősorban a játékosság elvét követve jelent meg ez a történelmi esemény. Képeskönyvek nézegetése közben a gyerekek megismerkedtek a magyar huszárokkal, kardjukkal, öltözetükkel, a nemzeti színekkel, várakkal, csatajelenetekkel. A beszélgetések során felidéztük velük a már meglévő ismereteiket a témáról és új fogalmakat tanultak.

Megbeszéltük a forradalom, szabadságharc szó jelentését. Többen elmesélték, hogy milyen felvonuláson vettek már korábban részt.

Az irodalmi történetekben került elő nagy magyarjaink, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor neve és a hazafias versek, mondókák kapcsán megismerkedtek tágabb környezetük, hazájuk múltjával, hogy ilyen módon fejlődhessen a hazánkhoz fűződő pozitív érzelmi viszonyuk.

A kokárda, mint a magyarság jelképe a vizuális tevékenységek során gyakran előkerült a nemzeti színek tudatosításával (Piros-erő, fehér-hűség, zöld-remény), annak helyes sorrendjének megismerésével. A magyar zászlót, pedig úgy emlegettük, mint az országban élők összetartozásának jelképét.

A manuális – finommotorikát fejlesztő – foglalkozáson kokárda színezése, zászló festése, csákó hajtogatása, párta és huszárkalap készítése, huszár hajtogatása, majd hurkapálcikára illesztése, piros-fehér-zöld színű tulipán alakú legyező, vár készítése papírgurigákból, parafadugó lovas katonákkal voltak a legkedveltebbek.

Mindeközben témához kapcsolódó zenét hallgatunk, valamint a huszárokra jellemző tartást, szalutálást és egyenletes járást gyakoroltuk az indulókra. A mindennapos mozgás és a tornafoglalkozás is főként az ünnephez kötődő mozgásformákat, játékokat tartalmazta.

Óvodánkban e neves eseményről a Katica csoport mondókákkal, versekkel, körjátékkal és dalokkal tarkított ünnepi műsorral emlékezett meg. A nagycsoportosok felkészítői Bécsiné Ruzsa Krisztina és Balogh Ildikó óvodapedagógusok voltak.