Kezdem úgy, mint Fülig Jimmy: mert „még nem mondtam el, hogy mitől is írom ezt a naplót.”
Terveztem már régen, hogy a sümegiek és a tiszteletbeli sümegiek számára megpróbálom közelebb hozni a városvezetői munkát. Sok a félreértés és misztifikálás e körül, így hát elhatároztam, hogy ebben a kötetlen formában időről időre beszámolok arról: ki mindenkivel találkozom, miről beszélünk – és egyáltalán, milyen közérdekű ügyek fekszenek az asztalon.
Kezdem is rögtön. Szerdán Pesten jártam, a földművelési minisztériumban találkoztam Nagy István államtitkárral, fő témánk a szociális szövetkezet ügye volt.
Mi is a szociális szövetkezet?
„az alapszabályában meghatározott összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, melynek általános célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése. Sajátos célja pedig a munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése, valamint szociális helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése.” 😀 😀
A száraz meghatározást lefordítva a mindennapok nyelvére, egy ilyen kezdeményezés mondjuk lehetővé tenné, hogy Sümegen az igazán rászoruló száz embernek „ingyen ebédet” biztosítsunk.
Sokan dolgoznak a sümegi projekten, a jövő még nyitott, elképzelhető az is, hogy a kormány ősszel foglalkozik az üggyel. Az államtitkár úr maga is polgármester volt. Két cikluson keresztül vezette Mosonmagyaróvárt – így hát volt közös témánk bőven. Egy bő órát tárgyaltunk, elismeréssel nyilatkozott városunkról. Remélem szereztünk Sümegnek egy újabb barátot!
Kilépve a minisztérium kapuján újra elcsodálkoztam: milyen elképesztően jól néz ki a Kossuth tér! Az ország első számú parkolójából tényleg a Nemzet Főtere lett. Emlékszem annak idején milyen kemény támadások érték a projektet, főleg azért, mert a háború előtti állapotokat tervezte visszaállítani. Látogatók ezrei tanúsítják ma már, nem a kritikusoknak volt igazuk. A régi-új tér más minőséget adott a pesti belvárosnak és azt érzékelteti, hogy egy értékeire büszke ország központja, olyan nemzeté, amely ad magára.
A kérdés számunkra is aktuális Sümegen:
Újraépíthető-e a múlt?
A válaszom: igen! Fizikai és szellemi értelemben is. meg kell tennünk!!
Éppen ezért megosztom most Önnel kedves olvasó egy régi kedves tervemet.
Alapítsunk egy új kulturális-szellemi mozgalmat Sümegen, amelynek célja nem a romok konzerválása, hanem a város hagyományainak, értékeinek rekonstrukciója és új tartalommal való megtöltése. Nevezzük mondjuk Kisfaludy Klubnak, vagy Társaskörnek. Sümegiek mellett tagjai lennének az új szerveződésnek városunk díszpolgárai, barátai, a minket támogató „külsősök”. A névre vonatkozó ötleteket várom itt is, mint ahogy a csatlakozási szándékok kinyilvánítását is!!
„Késő a kardot akkor köszörülni, amikor már nyakunkban az ellenség” – írta Kisfaludy Sándor: Hazafiúi szózat a’ magyar nemességhez című híres röpiratában több mint kétszáz éve.
A szellemi fegyvereket most is élesíteni kell. Erre szolgálna a költő nevével fémjelzett új kezdeményezés, amelynek részleteivel – remélem – hamarosan jelentkezem. Addig is minden jót városunk minden lakójának, és azoknak is, akik a távolból figyelnek minket, és szurkolnak nekünk!
