Genius loci

..avagy a hely szelleme.. Sümegnek kétségkívül van ilyen, ezt nem csak a lokálpatrióta mondja, mert ismerek én nagyon sok olyan embert, aki nem itt született, ma sem itt él, de első látásra szerelmes lett városunkba, és nem tud szabadulni már soha.. Hogy mi is ez a bizonyos “szellem”, azt lehet elemezgetni, de szerintem nem sok értelme van. Annyira összetett ez a dolog! Nyilván benne vannak az épületek, az épületek és terek, utcák harmóniája, benne vannak a gesztenyefák, az a sok nemzedék, amely született, felnőtt, működött, és rajta hagyta a keze nyomát a városon, míg aztán kiköltözött – az egyébként szintén egyedi hangulatú, gyönyörű- temetőnkbe. És benne van Kisfaludy Sándor, Szegedy Róza, és az ő szerelmük, a Hímfy dalok, a költészet, az Itáliát idéző kék ég, a várhegy fehér mészkő tömege, melynek szikláin üldögélve szinte halljuk a 80 millió évvel ezelőtti hullámok moraját. És benne van persze a borospincék hűvös csendje, a sümegi bor íze, a csendes beszélgetések a szőlőhegyen, miközben a zalai dombok mögött vörösen búcsúzik a nap.. És benne van a szakralitás is: a plébánia templom döbbenetes freskóival, a ferences templom pedig emberi értelmünkkel fel nem fogható csodáival, az elgyötört arcú Szűzanyával. Ez mind-mind Sümeg, és még egy sor más dolog. Elemezni tehát gyakorlatilag lehetetlen ezt a jelenséget, ám azt, ha valami új kerül a városba, biztosan lehet érezni, illeszkedik-e a nagy egészbe, vagy idegen testként ki akarja vetni a város. Nos, van sajnos néhány ilyen “szálka” a város testében, de most nem ezekről akarok írni. Hanem az Assisi Szent Ferenc szoborról, Varga Gábor szobrászművész ihletett alkotásáról, amely ma foglalta el helyét, és vasárnap ünnepélyesen átadjuk a város lakosságának is. Ez a szobor, a maga szellemiségével, művészi erejével már most belesimul a város testébe. Gyönyörű.. Jöjjenek el ha tehetik vasárnap a ferences templomba, örüljünk együtt Sümegnek!