Emléknap és sport a hétvégén

Nem panaszkodásképpen mondom, de az utóbbi tíz évben nem sok szabad hétvégém volt, olyan igazán szabad, amikor csak heverek az ágyban, vagy ahol éppen kedvem tartja (vagy ha épp úgy tartja kedvem, akkor nem heverek! 😀 ). Ez a mostani sem múlt el rendezvény és események nélkül. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja számomra mindig fontos volt, és sokan a tanúim rá, hogy 8-10 évvel ezelőtt is igyekeztem olyan vendégekkel meglepni a sümegieket, akik “nagy nevek”, azon kívül hogy hiteles emberek a témában, még jó előadók is. Így láttuk vendégül Oloffson Placid atyát például. A törékeny(nek tűnő) bencés szerzetes elvarázsolta a zsúfolásig telt Fényesben az emlékezőket. És járt már itt korábban egyik mostani előadónk, Wittner Mária is. Idén Marika társa a színpadon Tőkéczki László tanár úr volt, akit szintén nem kell bemutatni senkinek, bízom benne. Lehet, hogy a szép tavaszi időnek volt köszönhető (mert talán inkább kirándultak vagy a szőlőben metszettek..), de bizony a kiváló előadókhoz képest kevesen voltunk a művházban. De akik nem voltak ott, sokat veszítettek, és bánhatják. Ennyi. A lelki muníció nagyon fontos, manapság, mikor az erkölcsi relativizmus a fénykorát éli, jó, ha igazi tanúk figyelmeztetnek bennünket: a náci diktatúra mellett a kommunista diktatúra is több tízmillió ember életét keserítette meg, vagy épp vette el világszerte.

A pécsi csarnokban nem tudom mennyien voltak, mert nem voltam ott, de Rédei János elnök úr sms-ben tájékoztatott rögtön, hogy röplabdásaink ismét győztesen hagyták el a pályát. Pécs- Sümeg 1-3!!! A röplabda mindig is szívem csücske volt, és ha van rá módom, a hazai meccseken ott szurkolok a csapatnak. Nagyon örülök a sikereknek, és nagyon remélem, hogy a röplabda egyesület is rájött már arra, hogy Sümeg város eddig is erejéhez mérten maximálisan támogatta, és támogatja a csapatot!

A másik fontos sport itt nálunk Sümegen is, mint mindenhol hazánkban, a foci. Bevallom, a focit, falábaimra való tekintettel gyerekkoromban is csak nézni szerettem. De nézni nagyon! a mai napig! A megye egyben szereplő sümegi csapat ma a Tapolcát látta vendégül. A szomszédvárak csatájának mindig, mindenhol különös jelentősége van, ezért egy pillanatig nem volt kérdés: ott a helyem a pálya mellett ezen a testvérvárosi rangadón! Na most én nem állítom, hogy ezért, de GYŐZTÜNK!!!!!!!!! 😀  Summa summárum: szép hétvégénk volt!

Hajrá Sümeg!