Nem csak a húszéveseké..

Bevallom, nem Aradszky Lászlót (hanem Hendrixet, Gary Moore-t, és társaikat) szoktam hallgatni ha tehetem, ma mégis többször eszembe jutott ez a bizonyos dal, ez a sor.. Van ugyanis egy olyan kedves kötelességem mint polgármesternek, hogy megköszöntsem a “szépkorúakat” 85., 90. vagy épp 95. születésnapjukon. Lassan másfél éves praxisomban ez a három szám fordult elő, remélem lesz alkalmam valakit a századik születésnapján is felköszönteni! Ma Kovács Erzsike néninek volt a kilencvenedik szülinapja, akit már elég régóta ismerek és szeretek, még annak idején Sümegi Tóth Tivadar, a fiatalon elhunyt költő, városunk szülötte kapcsán hozott össze bennünket a sors. Erzsike néni ugyanis a költő unokahúga, és nagyon sok időt, energiát áldozott az életmű összegyűjtésére. De most ez nem fontos, hanem az, hogy hál’ Isten Erzsike néni jól van, szellemi frissessége abszolút rendben van, csak néha már sokallja, ha a Kisfaludy Kör ülései túl hosszúra nyúlnak, mert elzsibbad a lába! Arról nem is beszélve, hogy untatja, ha huszonnyolcadszor kell végighallgatnia Ramassetter vagy Kisfaludy élettörténetét! a könyökén jön ki.. Én a magam részéről teljesen egyetértek vele, a gittrágást már Nemecsekék is unták.. 😀 Egyébként Erzsike néni kijelentette: “Nem vagyok én beteg, csak öreg, hát persze hogy fáj minden porcikám! Ha nem fájna 90 évesen, akkor engem mutogatni kéne! Én kerülöm is azokat az embereket, akik folyton panaszkodnak, és szerintem olyan betegségeket is beképzelnek maguknak, amilyen nemhogy nekik nincs, de a világon se!!”  Hát így Erzsi néni, aki gyerekként átvészelte a gazdasági válságot, aztán fiatal lányként a háborút, a front átvonulását Sümegen, a borzasztó 50-es éveket a kis kopasz emberkével és a bőrkabátosokkal, és így tovább.. Ő mindvégig tette a dolgát, igyekezett boldognak lenni, és biztos vagyok benne a mai nap után, hogy az is volt! Ez nem az a műfaj, ahol nagy erkölcsi tanulságokat kell konklúzióként levonni, csak annyit jegyeznék meg, hogy talán érdemes kipróbálni: menjünk át az utca másik oldalára, ha olyan ismerősünk közeledik, akinek nem bírjuk elviselni az állandó panaszkodását! Ja, és ha valahol túl sokat, és tök unalmas dolgokról beszélnek, pláne, ha a lábunk is kezd zsibbadni, álljunk fel, és sétáljunk el onnan!!